Vélemények

Hamar Katalin Anna, 19 éves

  • 2020.06.24.

Egy nap anyukám egy könyvvel állított haza, mondván: „Ezt olvassátok el ha van kedvetek, szeretettel ajánlom!” Emlékszem, éppen kint napoztam a kertben, örültem hogy vége a vizsgáimnak, és pihentem. Egyből meg is néztem a könyvet. Az írója Ritter Ida; teljesen megdöbbentem nem is tudtam hogy írt egy könyvet. Azonnal felkeltette az érdeklődésemet, már csak a borító láttán is szimpatikus volt a kötet.

Emlékszem Nándi bácsira még a gimnáziumból, amikor néha ő tartott istentiszteletet a Kecskeméti Református templomban. Mindig is tetszettek a prédikációi, mert gyerekfejjel is érthetők voltak, és mindig egy tanulságos mese, történet hangzott el az istentiszteleteken, amelyek közül valamelyikre még ma is emlékszem.
Szóval már a szerző láttán gondoltam, hogy ez egy jó könyv lesz. Őszintén, a címmel annyira nem is foglalkoztam, bár anya említett valamit hogy a bonyolultabb szerelmi kapcsolatukról, az eddigi életútjukról íródott a könyv.

Szóval így kezdtem bele az olvasásba: kíváncsian, “cím nélkül”. Sejtelmem sem volt akkor még, hogy mekkora hatással lesz rám ez a könyv. Az első pár oldal után ugyanis azonnal hozzám ragadt, alig bírtam letenni. Eleinte furcsa volt olyan emberekről olvasni, akiket a való életben is valamennyire azért ismertem, de később ettől teljesen el tudtam vonatkoztatni, máson volt a hangsúly.

Éppen elmúlt párkapcsolatomat dolgoztam fel ezekben a hetekben. Az egyik ok, amiért megfogott a könyv, pont ez volt, mert eleinte úgy éreztem, jó döntés volt a kapcsolat megbontása. Fantasztikus ahogyan a könyvben olvashatjuk az érzést, miszerint „ő a másik felem”. A könyv végére azonban újra elbizonytalanodtam, ami pedig a másik oknak köszönhető, amiért a mű teljesen magával ragadott. Ez pedig nem más, mint az az Istennel való kapcsolat, amit végig láthatunk, az a tiszta, szeretetteljes hit, amit elénk állít a történet. Egyszerűen elképesztő érzés volt olvasni, mennyire más mindent az Úr Istenre bízni, az ő útját járni, és minden nap hálát adni mindezekért.

Azt éreztem, én is ezt akarom! Én is ugyanígy minden nap hálát akarok adni Istennek, vele szoros kapcsolatba kerülni és ezt a saját családomba is tovább vinni.

Vallásos családban születtem, és ezért a mai napig hálás vagyok, de tudom, hogy amit eddig az Istennel való kapcsolatom ápolásáért tettem, az édes kevés, ennél sokkal szorosabb is lehet ez a kötődés. Úgy hiszem, ezt a könyvet a Jóisten küldte nekem, hogy elkezdjem végre az ő útját járni, de most már komolyan, küzdve azért, az ő akarata szerint és teljes hitben vele együtt. Szeretném ugyanúgy megosztani az életemet Istennel, mint ahogyan az a szeretetteljes család teszi nap mint nap, akiket a könyvben megismerhettem.

Már az első pár fejezet elolvasásánál elfogott egy érzés. Ezt mindenképpen meg kell mutatnom kedves barátnőmnek, Rékának. Egyszerűen éreztem, hogy addig nem nyugszom, amíg nem szerzek neki is egy példányt és át nem adom a két kezébe! Így történt, hogy anyával ellátogattunk Ritter család gyönyörű otthonába. Valamiért nagyon izgatott ez a találkozás, na meg az hogy megszerezhetem a könyvet Rékának. Nagyon kellemes délutánt töltöttünk el abban a szeretettel és hittel teli házban, ami a könyvben is megjelenik. Olyan kedvesek voltak a szereplők élőben pont, mint ahogyan a könyv olvasása alatt éreztem, és ahogyan emlékeztem is azért valamennyire a múltból rájuk.

Azóta csak bővül az a névsor, akiknek meg szeretném mutatni még a történetet! Véleményem szerint akár kötelezővé is tehetnék, ám a „kötelező” szó hallatán lehet, hogy elveszítené azt az erejét: azt, ahogy megtalál és megszólít, mint ahogyan ezt velem is tette.

Fiataloknak, felnőtteknek, én mindenkinek csak ajánlani szeretném teljes szívemből! Nekem egy életre meghatározó! Köszönöm hogy elolvashattam és hogy rám talált!

Mné Magdi, 69 éves

  • 2020.10.19.

Hitetlen életemben televoltam a magam gondjaival, nem érdekelt más emberek sorsa, különösen nem számomra ismeretlen embereké. Mikor új életet kaptam, az Úr Jézust szívembe fogadhattam, nemcsak a Biblia nyílt meg előttem, hanem a világ is kinyílt számomra. Az Úr sok együttérzést, féltő szeretetet adott a szívembe. Sokféle imatéma terhelődött a szívemre, többek között a katolikus hívek és hangsúlyosan a papok.

Magam is római katolikus voltam. Elsőáldozó voltam és bérmálkoztam gyermekkoromban.Aztán 14 éves koromtól 38 éves koromig nem jártam templomba. Istentagadó lettem.

Amikor 38 évesen eljutottam a szomszéd utcában lévő református templomba, az Úr megszólított, és kegyelméből újjászült, bűnbocsánatot, örök életet kaptam. Az akkori lelkész szolgálatára sokan tértek meg, egy kisebb ébredés történt. Tudom, hogy az Úr munkája volt ez a lelkészen keresztül. Érdekes volt, hogy a megtértek
közül többen katolikusok voltunk.

A lelkészünk sokat imádkozott a római katolikus hívekért és papokért, szerette őket. Ő beszámolt olyan hírekről is, hogy megtért, a bibliai tanításokhoz ragaszkodó papokat egyházi irodákba helyeztek dolgozni, nem hirdethettek Igét. Sem neveket, sem helyet nem mondott, nem tudtuk ez hol történt, lehet, hogy nem Magyarországon, lelkészünk sokat járt a környező országokba az ott élő magyarokhoz. Sok gyülekezeti kirándulásunk volt Erdélybe, Kárpátaljára, Felvidékre.

Tehát én 1990-től azt is szolgálatként kaptam az Úrtól, hogy a katolikus hívekért, papokért imádkozzam gyülekezeti imaórákon és egymagam is. Időközben húgom is megtért, és azóta mind a kettem imádkozunk.

Ezért volt talán a legnagyobb öröm ezt a könyvet olvasni, mert az Úr megmutatta ezáltal is, hogy nem hiába adta a szeretetet és imádságot a szívembe, szívünkbe. Olyan öröm ez , ami nem hasonlítható semmihez e Földön.

Szerintem nagy értéke a könyvnek Ida őszintesége, határozottsága, szerénysége, a leírtakból áradó szeretet, mely az Úrtól való. Jó volt olvasni, mert láttam, hogy egyek vagyunk az Úrban, s ez nekem nagy öröm. Engem arra bátorít ez a könyv, hogy továbbra is bízzak mindent az Úrra, Tőle kérjek vezetést az életemre , mindent
az Ő kezéből fogadjak. Csodálatos látni a könyvben, hogy az Úrral a nehezeket is el lehet hordozni békességgel,és a felüdülés idejét is elhozza az Úr. Az egész könyv egy drága bizonyságtétel Isten hűségéről, szeretetéről, személyre szabott vezetéséről. Bizonyságtétel arról, hogyan is él együtt a Teremtő és Megváltó Isten az ő gyerme-
keivel, míg e Földön élünk.

Aki elolvassa a sok-sok lapot, bizonyosan közelebb kerülhet az Úrhoz. Nekem rövidnek tünt az 547 oldal, szívesen olvastam volna tovább.

Varjúné Legát Katalin, 52 éves, fejlesztőpedagógus és családkonzulens

  • 2020.10.19.

Szeretek olvasni. Szépirodalmat, szakmai könyveket, de a tartalom mögött különösen is az alkotó a számomra izgalmas. Foglalkoztat, honnan jött a téma, az inspiráció, mi a mögöttes valóság, maga az élet. Így különösen szeretem, ha igaz történeteket olvashatok, hiteles emberekét, akiknek az élete elgondolkodtat, tanít, épít.

Már csak ezért is szívesen vettem kezembe Ida, megjegyzem küllemében is vonzó, könyvét. Főleg, hogy nem titkoltan nem pusztán magáról, a megélt történetekről mesél, hanem az ezekből felsejlő, életet adó, formáló, szerető, az útjait számunkra sokszor kifürkészhetetlen, de mégis megtapasztalható, szerető Istenről.

Ida minket, akik kézbe vesszük a könyvét, egészen közel enged magához, bátorsággal mutatja meg a nehézségeket is nagy életörömök mellett, és ezekkel párhuzamban értékmozaikokként megosztja a teremtő Istennel kapcsolatos megéléseit és megértéseit is. Szeretettel fogadja bizalmába minden olvasóját, és adja tovább mindazt, amit ő is kapott.

Madaras Szilvia, 19 éves, Kibéd

  • 2020.08.16.

Egy napsütéses július végi nap, amely éppen olyan átlagosnak indult, mint bármelyik másik (végre) vakációs napom, egy nem várt, mégis kellemes meglepetést tartogatott a számomra.
A már szokásossá vált internetezgetésem közepette azon találtam magam, hogy akárhányszor továbbhaladok a hírfolyamomban, mindig ugyanott kötök ki; egy virágkoszorút ábrázoló könyvborító fényképénél, amelynek középpontjában az áll(t): "NAGYOBB Ő". Egyből rá is kattintottam, majd kíváncsian nézegettem. Eleinte a borítóján akadt meg a pillantásom, hogy milyen kifinomult, ízléses és egyszerűen szép. Aztán lennébb merészkedve, valahogy nem lepődtem meg a "katolikus papból lett református lelkipásztor feleségének vallomása" alcímen sem, és a boldogság útmutatójául szolgáló Értékmozaik is csak növelte a kíváncsiságomat. Az ajánlót olvasva a "hitmélyítő könyv" címszónál ragadtam aztán teljesen le. Vajon mégis milyen lehet? - merült fel a kérdés bennem, mivel általában a hitmélyítő olvasmányokban csalódnom kell. Lehet én várok el túlságosan sokat és a maximalizmusom szól belőlem.

Végül nem azonnal, de néhány napon belül megrendeltem ezt a könyvet. Isten annyira együttműködő volt, hogy másnap már Iringóék által a kezemben tarthattam. Talán már ekkor éreztem, hogy nem volt véletlen az, hogy én rábukkantam. SDG!
Azon nyomban bele is kezdtem az olvasásába. Már az első oldalakon beigazolódni látszott a gyanúm, hogy most végre tényleg egy igazi hitmélyítő könyvet tarthatok a kezemben. Igazi mestermű, mert érződik rajta, hogy tényleg a Mester irányította. Lehet, hogy gyerekesen hangzik, de én bizony el is határoztam, hogy mindig keveset olvasok belőle, hogy annál tovább élvezhessem a társaságát, aztán pedig Isten is közbeszólt, és végül tényleg, hogy így lett, viszonylag hosszú ideig volt társam a "megvilágosodásban". Merthogy ez az időszak valóban azt adta nekem; a megvilágosodást. Nagyon sok minden letisztázódott bennem és ezért végtelenül hálás vagyok. Egy csoda ez a könyv, ahogy egy csoda az abban leírt történet is. Bizonyíték arra, hogy Isten jelen van az életünkben, ha mi is akarjuk. (Vagyis, ha nem akarjuk akkor is, csak akkor mások a gyümölcsök.)

Zárkózott személyiségűként el tudom képzelni, hogy mennyire nehéz lehetett mindezt így, ennyire őszintén és aprólékosan megírni, és közre adni. De nem volt véletlen. Ez biztos. Én csak egy vagyok a sok közül, de tudom, hogy nem az egyetlen, akit megérintett. Olyan volt kicsit, mintha a bibliai hősök között lettem volna..és tulajdonképp ott is vagyunk mindnyájan, az "Újszövetség hőseiként."

Azt mondják, hogy a két legfontosabb választás az ember életében a társ- és a pályaválasztás. Istennek bámulatos tervei vannak velünk. A társválasztásnál, ami bár még misztérium a számomra, megerősödött bennem az, amit mindig is hittem, hogy Isten igenis mindenkinek rendel társat, és amikor ideálisnak látja összefűzi az életeiket. Minden csak hit és Isten tökéletes időzítésének a kérdése. Bíznunk kell az Úrban, mert ő a legfantasztikusabb GPS az egész földkerekségen...és még azon is túl! Na és az "áldott szemüveg" pedig a legjobb útitárs, ami a birtokunkban lehet.

Úgy vélem, hogy korosztálytól függetlenül mindenki megtalálja ebben a könyvben azt, amit keres, vagy amit éppen nem tudja, hogy keres, de ráadásként megkap.
Hálásan köszönöm, hogy a könyv által rendezett utazásban én is részt vehettem. A nyaram egyik legnagyobb, legszuperebb ajándéka, élménye, a legek-legje volt. Leírhatatlan amit érzek.
Áldás, békesség! Vagy ahogy mi mondjuk itt, Erdélyben: Békesség Istentől!

Irén, 70 éves

  • 2020.07.28.

Szeretem az életrajzi regényeket, de a "Nagyobb Ő" sokkal többet nyújt az olvasójának.

Igaz hitben járó, sok élettapasztalattal rendelkező, jót, rosszat megérő, átélő család életútja ez. Isten vezetése, áldása a gyötrelmekben úgy, mint a boldogságban mindig jelen volt és van életükben.
A színesen elénk /olvasó/ tárt gyermekkor, ifjúkori küzdelmek, harcok majd a boldogélet , mind-mind nagy élményt ad olvasásakor.
A legnagyobb értéke mégis az, hogy minden epizódhoz, történethez kapcsolódik egy-egy bibliai idézet, vers a magyarázatával együtt. A hitben járó olvasó számára biztatást, megerősítést nyújt Krisztus követésében. Az út keresésében járónak pedig irányt mutat sok tekintetben. Példázza, hogyan van jelen életünkben Isten mindenféle helyzetben, csak hinnünk kell Jézus kereszthalálában, és mindig csak rá figyeljünk.

Sok bölcsességet, helyes életvezetési tanácsokat kapunk a könyv által. Tanító, bátorító, őszinte, ha kell szókimondó, de szeretetteljes, megbocsátó, alázatra intő.

Mindenkinek szeretettel ajánlom.

Gálné Ildikó, 61 éves

  • 2020.07.25.

Kedves Ida! Olvasom a könyved, örömmel és borzongassal tölt el. Örömmel, hogy még van ilyen hit szerelem Isten és ember, ember és ember között, nagy bizonysagtétel az életetek.. Sok erőt kitartást, áldott szolgálatokat kívánok nektek. Borzongassal tölt el a könyv, hogy volt erőd újra átelni ezeket Nándiva l együtt. Szerintem megint felkavartad az állóvizet, hogy a te szavaiddal éljek. Az őszinteséged lefegyverző. Sok-sok gondolat kavarog az én fejemben is most! Istenünk gazdag áldását kívánom életedre,családodnak is legyen őriző pásztor az Úr!

Tari-Szabó Emese, 36 éves

  • 2020.07.25.

Kedves Ida! Nagyon szép könyv, megváltozott az életünk amióta olvasom, Isten áldjon érte, sok családnak ajánlom.

Schönfelder Ferencné Magdi, 70 éves

  • 2020.07.25.

Kedves Ida! Miután megrendeltem a könyvet, szóba került, hogy talán személyesen, egy városunkon való átutazás kapcsán át tudnád adni a könyvet. Mivel férjedet Nándit már ismertem, nagyon örültem, hogy a feleségét ily módon megismerhetem. Igaz, csak pár röpke perc volt találkozásunk, szinte a könyv átadása és átvétele, de számomra nagyon értékes percek voltak. Nagyon kellemes benyomást tettél rám, és birtokomban a "kinccsel" boldogan siettem haza. Még aznap el kezdtem olvasni, és azt vettem észre, hogy nem tudom letenni. Szinte faltam, alig vártam, mit hoz a következő oldal.

Mint már korábban írtam Neked, amikor el kezdtem olvasni a könyvet, egy történet jutott eszembe. "Egy hölgy vett egy könyvet, és elkezdte olvasni. Pár oldal után félredobta, és nem olvasta tovább, mivel nem tetszett neki. Később, egy iró-olvasó találkozón egy hölgy ült mellette, akivel időközben összebarátkoztak, beszélgettek. A beszélgetés közben kiderült, hogy a hölgy írta azt a könyvet, amit ő nem régen félredobott, nem olvasott tovább. Most, hogy megismerte könyvének íróját, úgy döntött, mégis csak elolvassa a könyvet. Miután már ismerte a könyv íróját, végigolvasta a könyvet, és nagyon tetszett neki."

Talán sok ember így van a Bibliával: nem érdekli mit tartalmaz valójában. De ha megismeri annak "szerzőjét", elkezd érdeklődni utána, és egyre jobban belemerül. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, miután kezembe vettem könyvedet, hogy olvassam, és az, hogy milyen kiváltságos is vagyok. Már úgy tarthatom kezemben ezt a könyvet, hogy én már ismerem az íróját (igaz csak néhány perce, de mégis).

Nagyon tetszett, ahogyan egy-egy részt bevezettél egy odaillő idézettel, vagy éppen egy bibliai Igével, amely mindig nagyon passzolt az alatta lévő mondandódhoz, történetedhez.

Nagyon tetszett, ahogyan megfogalmaztad, bemutattad azt az életutat, amit eddig bejártatok, kezdve a gyermekkorodtól, ami már maga nem volt egy szokványos, igazi, boldog családi élet, mivel szüleid elváltak. De kidomborodott szüleid iránti tiszteleted és szereteted, valamint hálád feléjük, és semmit sem akartál kihagyni, amiért hálás voltál, vagy ma is feléjük. Ahogy megtaláltad Isten útját, ahogy megláttad, hogyan vezeti az életedet, később a kettőtök életét, a találkozásotokat, szerelmeteket, majd közös utatokat, ami nem volt egyáltalán sima. Nem mindennapi életutat ismertem meg könyvedben. Nagyon kemény, nehéz, megpróbáltatásokkal terhes, megalázások egész sora, sok igazságtalanság és sorolhatnám még, de nem teszem, mert Te igazán ismered ezt az utat. Csak csodálni tudtam azt az alázatot, ahogy a nehéz, megpróbáltatásokkal teli helyzeteket elhordoztátok, és mindig megláttátok benne, hogy Isten akar keresztülvinni Benneteket, egészen a célig.
Ott volt a betegséged, gyermeked elvesztése, férjed betegsége, a sok küzdelem jött egyik a másik után, de azt láttam, a tekinteted, majd a közös életben a tekintetetek mindig az Úrra nézett, Őrá figyeltetek, és kerestétek mi az Ő akarata. A Nagyobbnak az akarata, és nem a Tiétek volt az elsődleges, hanem az Övé.

Nagyon izgalmassá tudtad tenni a mondanivalódat, mert néha alig tudtam kivárni, mi lesz a folytatás, vajon mi jöhet még, és még mindig jött valami, egy újabb próba. Újabb nehézségek árán mire Nándi átkerült egyik egyházból a másikba, ami szintén nem ment a legegyszerűbben. De tekintetetek még mindig felfelé nézett, keresve az Ő vezetését, akaratát. Sosem a Tiétek volt előtérbe helyezve, hanem Isten akarata.

Megragadott az a kitartás, ami Bennetek volt. Kitartottatok egymás mellett, - ahogy a házasságkötésnél kimondja a pár a jóban, rosszban...... (26 évig voltam anyakönyvvezető). Sok mélységet jártatok meg, de a mélységekben is ott volt Veletek az Úr, és Ti ezt tudtátok. Neki adtátok a dicsőséget, és ki tudtátok mondani,
hogy legyen meg az Ő akarata. És nem utolsó sorban azt, hogy "NAGYOBB Ő".

Szívem szerint ajánlanám a könyvet hívőnek és nem hívőnek egyaránt. Ha hívő, akkor azért, hogy tanuljon belőle alázatot, az Úr szeretetét, és hogyan kell a problémát az Úr kezébe helyezni, és ott tartani, majd Ő megoldja. A nem hívőnek azért, hogy ismerje meg az Urat, a Nagyobbat, AKI ha Veletek meg tudta tenni, meg tudja tenni ővele is.

Tanuljon a könyvből mindenki, aki olvassa, kitartást, türelmet, odaszánt életet, az Úr szeretetét, Hozzá való ragaszkodást, hűséget, átadott életet.

Nekem nagyon sokat jelentett és tanított, ahogyan Ti csináltátok: ŐRá néztetek szüntelen, imádkoztatok, engedelmesek voltatok, és engedtétek, hogy Isten akarata legyen meg életetekben. Nagyon nagy szükség van arra - főleg a mai időkben - , hogy tudjunk figyelni az Úrra, a Szent Lélek vezetésére, "aki által megismerjük az igazságot".

Csipakné Kolmann Ágnes, 46 éves

  • 2020.07.03.

Én nem tudtam, hogy Ida könyvet ír, csak mikor már a kiadóban volt. De csöppet sem lepődtem meg, ismerve ehhez kapott ajándékait, olvasva blogját, hallgatva bizonyságtételeit, előadásait.
Hét évvel ezelőtt első személyes találkozásunkkor említettem nekik, hogy házassági évfordulóra készülünk, mondták, ők is, de nekik kettő is van. Kérdésemre azt mondták, ez hosszú történet, majd egyszer…az most jött el.
Nyilván az évek folyamán (házasság heti bizonyságtételek, gyülekezeti hetek) több részlettel lettem gazdagabb, de például én is mint „gyüttment”, évekig nem tudtam, hogy Nándi volt katolikus pap is. Amikor megtudtam, kérdeztem a példaértékűen nem pletykáló gyülekezeti tagokat, ők tudták-e. "Persze" - volt a felelet, hisz mindnyájan voltak már katolikus esküvőn vagy keresztelőn a városban. Nahát…ennyi, két perc rácsodálkozás. Ők „Isten emberei” bárhol.

A könyvet kézbe véve már kívülről is teljesen „idás” volt, és az őszinte hangnem sem lepett meg, hisz ők a valő életben is így élik elénk hitüket. Látjuk az egész család szolgáló lelkületét, a fontosak elé tett Leglényegesebbet, halljuk a „nem mindenki elvárása” szerinti prédikációkat. Igen, láttuk már őket vitatkozni is, de bocsánatot kérni is. Fontos nekik egymás szeretetének kifejezése, s tapasztalom ezt a gyakorlatban is: látom Nándit sűrűn, ahogy egy szál vörös rózsával megy haza. Látjuk a mindig nyitott parókiát, ahová ha délben esek be, nem mehetek el ebéd nélkül. Mondjuk az úszó lakást (amiről a könyvebn olvashatunk) én még nem láttam, nálunk ez a fogalom mást takar. Reggelente, ahol a legkisebbet felteszem a buszra, ott van a település kezdete tábla, nézzük az autókat, de már oda sem kell figyelnem, egy autós van, aki a tábla előtt 50-re lelassít, Ida az. Mozaikok az ő életükből.

Olvasva mindenki talál és keres hasonlóságot, sok különbséget akaratlanul is az ő és a saját élettörténetük között. Mi egyidősek vagyunk, gyermekeink is közel egyidősek. De én 20 évesen koránt sem gondolkodtam ennyire éretten. Bíztam Isten vezetésében, ami néha az emberi gondolkodásunk miatt kanyarokat vett. Úton vagyunk mindnyájan, akik megismertük Krisztus értünk hozott áldozatát. Nagyon jó volt úgy olvasni, hogy közben értékelhettem a saját életutamat is. Táblázatot készítettem én is életem eseményeiről, és arról, hogy mi lett értékmozaikká benne. Megvizsgáltam hegeimet, és gondolkodtam azon, hogy a hiányzó értékmozaikok beszerzésében mit tudok tenni. Nyilván van az is bőven.
Nagyon sok mindent tanultam már Nándiéktól, ami könnyebbé teszi keresztyén életemet. Például, hogy nem minden mögött a büntetést keresni, a sátán munkálkodását  kell felismerni, és jól kezelni egy-egy olyan alkalom előtt vagy után, ahol Isten munkálkodik. Nándival kollégák is vagyunk, kedvenc gyereknevelési szlogenünk: „Ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halászni!”

Régóta próbálok hálás életet élni, a legapróbb ajándékoknak is örülni, vagy a nekem éppen rosszban is meglátni a jót. Idára bármikor rá lehet írni, azért is, hogy elmondjam, aznap miért vagyok hálás. Ebben az anyagias, könyöklős világban „fura” emberként élni nem könnyű, főleg ha látom mások kiskapukat kihasználó, evilágban mégis boldoguló életét. De arra tanítom a gyerekeimet is, hogy szabad vagyok arra, hogy nemet mondjak.
A könyvben kétszer is felbukkantam, aminek nagyon örültem, de félve kérdeztem meg Idát, hogy az én vagyok-e, hisz ami neki nagy örömöt jelentett, számomra mindennapos cselekedet volt. Ami viszont nem mindennapos élményünk a Ritter családdal: azok a gyülekezeti hetek késő esti pizsamás mély és őszinte beszélgetései; gyermekeim első úrvasoravétele az ő gyermekeikkel; az, amikor már tegnap megijedve nemet mondtam egy feladatra (ovis korúak között szolgálni a gyülekezeti héten), és Idának ezt őszintén megmondtam, amire ő azt mondta, hogy már régóta imádkoznak a szolgálókért, és én leszek erre a legalkalmasabb, az még csak hagyján, hogy saját magamban nem bíztam, de Istenben sem, és ez lett a legáldottabb hét a szülők visszajelzéseiből; amikor legkisebbünk osztályából csak mi jelentkeztünk hittanra, arra is azt mondta Nándi, örül, hogy heti egy órát lehet vele; amikor nézem a fényképet, ahol a 4 éves a börtönből szabadulttal a legnagyobb természetességgel játszik; amikor a szolgálatainkért egyházzenei élményeket vagy problémáinkat ismerve a legjobb könyvet kapjuk, és amikor elsőként veszik észre, ha munkahiány miatt anyagi nehézségeink vannak. Ilyenkor sem lehet nem elfogadni az ajándékot, mert úgy kezdik: Isten arra vezetett bennünket…hát Vele hogy vitatkozhatnék?

Úton vagyok én is, gondolom sokan mások is. Megtanultam már a jó lemezt feltenni, szemüveget cserélni sokszor, nem megsértődni, ha adott helyzetben olyan kritikát kapok, ami tényleg nem Isten szerinti életre vall, a halálhoz is nagyon másként állok, mert korom ellenére túl sokszor kellett átélnem az utolsó heteket, nem némán. Megtanultam elengedni dolgokat, amire már nincs hatásom. Megtanultam, hogy ne keressek a szavak mögött másodlagos tartalmat, és már néha vissza is kérdezek. Megtanultam, ha a kamasz gyerekeim olyanokat vagdosnak a fejemhez, amitől úgy érzem az elmúlt 20 évnek értelme nem volt, akkor se essek kétségbe, mert jövő hétre elfelejtik, sőt, azt mondja: "Anya, olyan jó lesz a gyerekeimnek, ha nálatok nyaralhatnak."  De még oly sok mindenben fejlődnöm kell.

Nándi és Ida élettörténete csak egy keret. Gondoljátok át ti is, mennyire tudjátok Isten vezetését követni, ígéreteiben bízni! Tanuljatok, hogyan lehet tudatosan az értékmozaikokat használva boldogéletet élni!
Én keresztyénként olvastam a könyvet, de mindenkinek ajánlom, és várom azok véleményét is, akik nem léptek még rá az útra.

Bodaczné Bedő Márta - a szerző elsős tanító nénije

  • 2020.06.30.

Óriási büszkeség a kezemben tartani az egykori példás, szorgalmas, jólelkű, elsős kis tanítványom tollából született könyvet.
Igen, drága Idám a cél, ami késztetett a könyv megírására, látom, érzem, hogy beteljesedett.
Rengeteg megerősítés, biztatás, hit és alázat, amiben részem lehet az olvasás során - mind igazi földi csoda.

A "csoda" ami megtörtént, két ember nem mindennapi, egyedülálló története. Nagy boldogság átélni, hogyan alakult az igaz szerelemből, kitartásból, hitből a ma valósága: boldog nagy család

Az Úr mindig jelen van! Tanít, felemel, megtanít az apró csodákat észrevenni. A sok-sok mozaikot, a végtelen Értékmozaikot. Számtalan érzés, ami szunnyadóban volt bennem, Idám a gondolataid hatására életre keltek. Köszönöm, köszönöm, hálával ezerszer köszönöm.
A legnagyobb vagyon ezen a világon a lelki béke, a szeretet az élet legfontosabb dolga, mindent legyőzhet.
Az örök szeretettel megalkotott könyv a lelki töltésen keresztül komoly útmutatás lehet mindannyiunk számára. HATÁRTALAN KÖSZÖNET ÉRTE, DRÁGA IDÁM!

Oldalak