Vélemények

Tari-Szabó Emese, 36 éves

  • 2020.07.25.

Kedves Ida! Nagyon szép könyv, megváltozott az életünk amióta olvasom, Isten áldjon érte, sok családnak ajánlom.

Schönfelder Ferencné Magdi, 70 éves

  • 2020.07.25.

Kedves Ida! Miután megrendeltem a könyvet, szóba került, hogy talán személyesen, egy városunkon való átutazás kapcsán át tudnád adni a könyvet. Mivel férjedet Nándit már ismertem, nagyon örültem, hogy a feleségét ily módon megismerhetem. Igaz, csak pár röpke perc volt találkozásunk, szinte a könyv átadása és átvétele, de számomra nagyon értékes percek voltak. Nagyon kellemes benyomást tettél rám, és birtokomban a "kinccsel" boldogan siettem haza. Még aznap el kezdtem olvasni, és azt vettem észre, hogy nem tudom letenni. Szinte faltam, alig vártam, mit hoz a következő oldal.

Mint már korábban írtam Neked, amikor el kezdtem olvasni a könyvet, egy történet jutott eszembe. "Egy hölgy vett egy könyvet, és elkezdte olvasni. Pár oldal után félredobta, és nem olvasta tovább, mivel nem tetszett neki. Később, egy iró-olvasó találkozón egy hölgy ült mellette, akivel időközben összebarátkoztak, beszélgettek. A beszélgetés közben kiderült, hogy a hölgy írta azt a könyvet, amit ő nem régen félredobott, nem olvasott tovább. Most, hogy megismerte könyvének íróját, úgy döntött, mégis csak elolvassa a könyvet. Miután már ismerte a könyv íróját, végigolvasta a könyvet, és nagyon tetszett neki."

Talán sok ember így van a Bibliával: nem érdekli mit tartalmaz valójában. De ha megismeri annak "szerzőjét", elkezd érdeklődni utána, és egyre jobban belemerül. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, miután kezembe vettem könyvedet, hogy olvassam, és az, hogy milyen kiváltságos is vagyok. Már úgy tarthatom kezemben ezt a könyvet, hogy én már ismerem az íróját (igaz csak néhány perce, de mégis).

Nagyon tetszett, ahogyan egy-egy részt bevezettél egy odaillő idézettel, vagy éppen egy bibliai Igével, amely mindig nagyon passzolt az alatta lévő mondandódhoz, történetedhez.

Nagyon tetszett, ahogyan megfogalmaztad, bemutattad azt az életutat, amit eddig bejártatok, kezdve a gyermekkorodtól, ami már maga nem volt egy szokványos, igazi, boldog családi élet, mivel szüleid elváltak. De kidomborodott szüleid iránti tiszteleted és szereteted, valamint hálád feléjük, és semmit sem akartál kihagyni, amiért hálás voltál, vagy ma is feléjük. Ahogy megtaláltad Isten útját, ahogy megláttad, hogyan vezeti az életedet, később a kettőtök életét, a találkozásotokat, szerelmeteket, majd közös utatokat, ami nem volt egyáltalán sima. Nem mindennapi életutat ismertem meg könyvedben. Nagyon kemény, nehéz, megpróbáltatásokkal terhes, megalázások egész sora, sok igazságtalanság és sorolhatnám még, de nem teszem, mert Te igazán ismered ezt az utat. Csak csodálni tudtam azt az alázatot, ahogy a nehéz, megpróbáltatásokkal teli helyzeteket elhordoztátok, és mindig megláttátok benne, hogy Isten akar keresztülvinni Benneteket, egészen a célig.
Ott volt a betegséged, gyermeked elvesztése, férjed betegsége, a sok küzdelem jött egyik a másik után, de azt láttam, a tekinteted, majd a közös életben a tekintetetek mindig az Úrra nézett, Őrá figyeltetek, és kerestétek mi az Ő akarata. A Nagyobbnak az akarata, és nem a Tiétek volt az elsődleges, hanem az Övé.

Nagyon izgalmassá tudtad tenni a mondanivalódat, mert néha alig tudtam kivárni, mi lesz a folytatás, vajon mi jöhet még, és még mindig jött valami, egy újabb próba. Újabb nehézségek árán mire Nándi átkerült egyik egyházból a másikba, ami szintén nem ment a legegyszerűbben. De tekintetetek még mindig felfelé nézett, keresve az Ő vezetését, akaratát. Sosem a Tiétek volt előtérbe helyezve, hanem Isten akarata.

Megragadott az a kitartás, ami Bennetek volt. Kitartottatok egymás mellett, - ahogy a házasságkötésnél kimondja a pár a jóban, rosszban...... (26 évig voltam anyakönyvvezető). Sok mélységet jártatok meg, de a mélységekben is ott volt Veletek az Úr, és Ti ezt tudtátok. Neki adtátok a dicsőséget, és ki tudtátok mondani,
hogy legyen meg az Ő akarata. És nem utolsó sorban azt, hogy "NAGYOBB Ő".

Szívem szerint ajánlanám a könyvet hívőnek és nem hívőnek egyaránt. Ha hívő, akkor azért, hogy tanuljon belőle alázatot, az Úr szeretetét, és hogyan kell a problémát az Úr kezébe helyezni, és ott tartani, majd Ő megoldja. A nem hívőnek azért, hogy ismerje meg az Urat, a Nagyobbat, AKI ha Veletek meg tudta tenni, meg tudja tenni ővele is.

Tanuljon a könyvből mindenki, aki olvassa, kitartást, türelmet, odaszánt életet, az Úr szeretetét, Hozzá való ragaszkodást, hűséget, átadott életet.

Nekem nagyon sokat jelentett és tanított, ahogyan Ti csináltátok: ŐRá néztetek szüntelen, imádkoztatok, engedelmesek voltatok, és engedtétek, hogy Isten akarata legyen meg életetekben. Nagyon nagy szükség van arra - főleg a mai időkben - , hogy tudjunk figyelni az Úrra, a Szent Lélek vezetésére, "aki által megismerjük az igazságot".

Csipakné Kolmann Ágnes, 46 éves

  • 2020.07.03.

Én nem tudtam, hogy Ida könyvet ír, csak mikor már a kiadóban volt. De csöppet sem lepődtem meg, ismerve ehhez kapott ajándékait, olvasva blogját, hallgatva bizonyságtételeit, előadásait.
Hét évvel ezelőtt első személyes találkozásunkkor említettem nekik, hogy házassági évfordulóra készülünk, mondták, ők is, de nekik kettő is van. Kérdésemre azt mondták, ez hosszú történet, majd egyszer…az most jött el.
Nyilván az évek folyamán (házasság heti bizonyságtételek, gyülekezeti hetek) több részlettel lettem gazdagabb, de például én is mint „gyüttment”, évekig nem tudtam, hogy Nándi volt katolikus pap is. Amikor megtudtam, kérdeztem a példaértékűen nem pletykáló gyülekezeti tagokat, ők tudták-e. "Persze" - volt a felelet, hisz mindnyájan voltak már katolikus esküvőn vagy keresztelőn a városban. Nahát…ennyi, két perc rácsodálkozás. Ők „Isten emberei” bárhol.

A könyvet kézbe véve már kívülről is teljesen „idás” volt, és az őszinte hangnem sem lepett meg, hisz ők a valő életben is így élik elénk hitüket. Látjuk az egész család szolgáló lelkületét, a fontosak elé tett Leglényegesebbet, halljuk a „nem mindenki elvárása” szerinti prédikációkat. Igen, láttuk már őket vitatkozni is, de bocsánatot kérni is. Fontos nekik egymás szeretetének kifejezése, s tapasztalom ezt a gyakorlatban is: látom Nándit sűrűn, ahogy egy szál vörös rózsával megy haza. Látjuk a mindig nyitott parókiát, ahová ha délben esek be, nem mehetek el ebéd nélkül. Mondjuk az úszó lakást (amiről a könyvebn olvashatunk) én még nem láttam, nálunk ez a fogalom mást takar. Reggelente, ahol a legkisebbet felteszem a buszra, ott van a település kezdete tábla, nézzük az autókat, de már oda sem kell figyelnem, egy autós van, aki a tábla előtt 50-re lelassít, Ida az. Mozaikok az ő életükből.

Olvasva mindenki talál és keres hasonlóságot, sok különbséget akaratlanul is az ő és a saját élettörténetük között. Mi egyidősek vagyunk, gyermekeink is közel egyidősek. De én 20 évesen koránt sem gondolkodtam ennyire éretten. Bíztam Isten vezetésében, ami néha az emberi gondolkodásunk miatt kanyarokat vett. Úton vagyunk mindnyájan, akik megismertük Krisztus értünk hozott áldozatát. Nagyon jó volt úgy olvasni, hogy közben értékelhettem a saját életutamat is. Táblázatot készítettem én is életem eseményeiről, és arról, hogy mi lett értékmozaikká benne. Megvizsgáltam hegeimet, és gondolkodtam azon, hogy a hiányzó értékmozaikok beszerzésében mit tudok tenni. Nyilván van az is bőven.
Nagyon sok mindent tanultam már Nándiéktól, ami könnyebbé teszi keresztyén életemet. Például, hogy nem minden mögött a büntetést keresni, a sátán munkálkodását  kell felismerni, és jól kezelni egy-egy olyan alkalom előtt vagy után, ahol Isten munkálkodik. Nándival kollégák is vagyunk, kedvenc gyereknevelési szlogenünk: „Ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halászni!”

Régóta próbálok hálás életet élni, a legapróbb ajándékoknak is örülni, vagy a nekem éppen rosszban is meglátni a jót. Idára bármikor rá lehet írni, azért is, hogy elmondjam, aznap miért vagyok hálás. Ebben az anyagias, könyöklős világban „fura” emberként élni nem könnyű, főleg ha látom mások kiskapukat kihasználó, evilágban mégis boldoguló életét. De arra tanítom a gyerekeimet is, hogy szabad vagyok arra, hogy nemet mondjak.
A könyvben kétszer is felbukkantam, aminek nagyon örültem, de félve kérdeztem meg Idát, hogy az én vagyok-e, hisz ami neki nagy örömöt jelentett, számomra mindennapos cselekedet volt. Ami viszont nem mindennapos élményünk a Ritter családdal: azok a gyülekezeti hetek késő esti pizsamás mély és őszinte beszélgetései; gyermekeim első úrvasoravétele az ő gyermekeikkel; az, amikor már tegnap megijedve nemet mondtam egy feladatra (ovis korúak között szolgálni a gyülekezeti héten), és Idának ezt őszintén megmondtam, amire ő azt mondta, hogy már régóta imádkoznak a szolgálókért, és én leszek erre a legalkalmasabb, az még csak hagyján, hogy saját magamban nem bíztam, de Istenben sem, és ez lett a legáldottabb hét a szülők visszajelzéseiből; amikor legkisebbünk osztályából csak mi jelentkeztünk hittanra, arra is azt mondta Nándi, örül, hogy heti egy órát lehet vele; amikor nézem a fényképet, ahol a 4 éves a börtönből szabadulttal a legnagyobb természetességgel játszik; amikor a szolgálatainkért egyházzenei élményeket vagy problémáinkat ismerve a legjobb könyvet kapjuk, és amikor elsőként veszik észre, ha munkahiány miatt anyagi nehézségeink vannak. Ilyenkor sem lehet nem elfogadni az ajándékot, mert úgy kezdik: Isten arra vezetett bennünket…hát Vele hogy vitatkozhatnék?

Úton vagyok én is, gondolom sokan mások is. Megtanultam már a jó lemezt feltenni, szemüveget cserélni sokszor, nem megsértődni, ha adott helyzetben olyan kritikát kapok, ami tényleg nem Isten szerinti életre vall, a halálhoz is nagyon másként állok, mert korom ellenére túl sokszor kellett átélnem az utolsó heteket, nem némán. Megtanultam elengedni dolgokat, amire már nincs hatásom. Megtanultam, hogy ne keressek a szavak mögött másodlagos tartalmat, és már néha vissza is kérdezek. Megtanultam, ha a kamasz gyerekeim olyanokat vagdosnak a fejemhez, amitől úgy érzem az elmúlt 20 évnek értelme nem volt, akkor se essek kétségbe, mert jövő hétre elfelejtik, sőt, azt mondja: "Anya, olyan jó lesz a gyerekeimnek, ha nálatok nyaralhatnak."  De még oly sok mindenben fejlődnöm kell.

Nándi és Ida élettörténete csak egy keret. Gondoljátok át ti is, mennyire tudjátok Isten vezetését követni, ígéreteiben bízni! Tanuljatok, hogyan lehet tudatosan az értékmozaikokat használva boldogéletet élni!
Én keresztyénként olvastam a könyvet, de mindenkinek ajánlom, és várom azok véleményét is, akik nem léptek még rá az útra.

Bodaczné Bedő Márta - a szerző elsős tanító nénije

  • 2020.06.30.

Óriási büszkeség a kezemben tartani az egykori példás, szorgalmas, jólelkű, elsős kis tanítványom tollából született könyvet.
Igen, drága Idám a cél, ami késztetett a könyv megírására, látom, érzem, hogy beteljesedett.
Rengeteg megerősítés, biztatás, hit és alázat, amiben részem lehet az olvasás során - mind igazi földi csoda.

A "csoda" ami megtörtént, két ember nem mindennapi, egyedülálló története. Nagy boldogság átélni, hogyan alakult az igaz szerelemből, kitartásból, hitből a ma valósága: boldog nagy család

Az Úr mindig jelen van! Tanít, felemel, megtanít az apró csodákat észrevenni. A sok-sok mozaikot, a végtelen Értékmozaikot. Számtalan érzés, ami szunnyadóban volt bennem, Idám a gondolataid hatására életre keltek. Köszönöm, köszönöm, hálával ezerszer köszönöm.
A legnagyobb vagyon ezen a világon a lelki béke, a szeretet az élet legfontosabb dolga, mindent legyőzhet.
Az örök szeretettel megalkotott könyv a lelki töltésen keresztül komoly útmutatás lehet mindannyiunk számára. HATÁRTALAN KÖSZÖNET ÉRTE, DRÁGA IDÁM!

Dr. Varga Miklósné Jutka

  • 2020.06.28.

Nagyon nagy örömmel vettem részt Ritter Ida által írt könyv bemutatóján, melyre a bensőséges, összetartó családi baráti hangulat volt a jellemző. Érezhető volt a jelen lévő Isten kegyelme, mindenkire sugárzó szeretete.Ezt a hangulatot hoztam magammal haza, és már azon a hétvégén hozzáfogtam az olvasáshoz. Ha egy szóval jellemezném a véleményemet: "letehetetlen." Gördülékeny stílusú, belső érzelmeket, kételyeket és Isten válaszát meghallgató és nagyon őszinte írónő könyve ez, melyben éreztem a rengeteg szeretetet, amellyel íródott. Értékes eszmefuttatások, lenyűgöző irodalmi tudás --ez volt az egyik fő érzésem, az őszinteség kiemelése mellett.

Hatalmas munka, - öröm volt olvasni. Kezdő és gyakorlott hívőknek is lebilincselő a sok bibliai idézettel is átszőtt mű, sőt mediátorként, emberekkel foglalkozó személyként is sokat "nyertem, profitáltam" a könyvből. Mit is mondhatnék? Letehetetlen, és számomra többszöri elolvasásra méltó értékes ez a mű. Köszönöm hogy ekkora élményt kaptam! 

Poharánszki Györgyi, 39 éves

  • 2020.06.26.

Két éve, hogy a Ménteleki református gyülekezetbe járunk a kis családunkkal. Hamar otthonra találtunk a gyülekezetben, melyhez nagy mértékben hozzájárult a Ritter család elfogadó, szeretetteljes hozzáállása. A beszélgetések során sok mindent megtudtunk az életük történetéről, hogyan jutottak el odáig, ahol napjainkban tartanak és mi, illetve Ki az, aki az életük alapja, meghatározó sarokköve. A gyakorlatban pedig megtapasztaltuk, hogy nem csak úgy beszélnek, hanem a szavaiknak súlya van és valóban a környezetük elé élik azokat. Számunkra olyan hiteles házaspár és család, amilyenből kevés van manapság.
Nagyon vártam, hogy az Idára jellemző precízséggel, rendszerezve és egybefűzve, leírva láthassam, olvashassam az értékes gondolatokat, tapasztalatokat és imádságos szívvel végig kísértem a könyv születésének utolsó 1 évét. Nagy öröm, hogy végre megjelenhetett, pontosan a rendelt időben. A csúszást is hittel fogadták, Istenre nézve, Őbenne bízva. Megérte várakozni, annyit mondhatok.

Még nem fejeztem be teljesen a könyvet, lassan haladok az idő szűke miatt, és egyébként is szeretem átélni, amit olvasok. Habár az életüket, szerelmüket követhetjük végig napjainkig, mégsem szimpla szerelmes regény ez. Annak ellenére, hogy a történet magával ragad - "velük együtt" izgulok, örülök és szomorkodok-, a fejezetek közben, de azok végén, illetve még inkább az összefoglaló értékmozaikokban a hangsúly abszolút Krisztuson és a belé vetett hitükön, látásmódon van.
Nagyon várom, hogy mindez hogy fog összeállni kerek egésszé.

Nagyon jól lehet azonosulni a szereplőkkel, adott tulajdonságukkal, a helyzetekkel - habár nem feltétlen ezeket és így éljük meg, mégis bele lehet helyezni magunkat, a saját életünk 1-1 szeletét az ő megéléseikbe. Ezáltal pedig hiteles példát kaphatunk arra, hogy milyen az, amikor Istenre bízzuk életünket.
A könyv és a személyes tapasztalataink velük kapcsolatban pedig harmóniában vannak. Tiszta szívből ajánlom bármilyen korosztálynak, aki értéket keres, feltétlen olvassa el!

Hamarné Csorba Etelka, 70 éves

  • 2020.06.25.

Már a könyvbemutatón éreztük azt a szeretetteljes családias légkört, a család kisugárzását, a szeretetet, a hálaadást, Isten jelenlétét. A könyv olvasása közben ez csak erősödött bennem.
Első ránézésre nem értettem miért van ennek a könyvnek négy címe is? Talán nem tudtál választani? Ahogy haladtam az olvasással, bizony gyorsan megértettem, hogy milyen fontos mind a négy, felöleli, átöleli egész életeteket, nehézségeket, örömöket.

Nagyon nagy dolgot vállaltatál fel a könyv megírásával. Az emberek ismernek benneteket, őszinte szeretetteljes életeteket, ismerik a családotokat, az Úrhoz való kapcsolatotokat, hitelesek vagytok, és ettől lesz hiteles ez a könyv is. Összeállnak a mozaikdarabok, utat mutat, visz az úton a boldogsághoz.
Ez a könyv olyan sok fontos dologra hívja fel a figyelmemet,teljesen magával ragad, jegyzetelek, vagy lefotózok egy-egy kis részletet, mert nem akarom elfelejteni! Hálás vagyok az Úrnak, hogy személyesen ismerhetlek benneteket! A könyv megírásáért nagyon hálás vagyok, köszönöm, és gratulálok!
Minden korosztálynak ajánlom!

Dakó Csilla, 44 éves

  • 2020.06.24.

Tegnap megjött a könyv, ma be is fejeztem! Lenyűgöző, köszönöm az élményt!

Erzsébet, tanítónő

  • 2020.06.24.

Kedves Ida! Kellemetlen helyzetbe kerültem, mert nem tudom letenni a könyvedet. Rabul ejtett. Köszönöm Neked!

Tóth-Kása Sarolta, 62 éves

  • 2020.06.24.

Az első 50 oldalt így egy ültő helyemben végigolvastam, nem tudtam letenni. Nagyon tetszett, hogy sok párhuzamosság van az életünkben: a gyermekkorunkban, a házasságunkban, ezek az élmények azonnal közel hozták hozzám a kötetet. Sok helyen elérzékenyültem.

Ezt követően nem egy romantikus családregény következett; tetszett, hogy egy-egy fejezet után ott vannak az értékmozaikok, ettől tagoltabb, jobban áttekinthető, ott van a tanulság, a következtetés. Lehet, hogy nagy szavaknak tűnik, de gyakorlati kézikönyvnek, keresztény életkalauznak javaslom, mert egy az egyben a Biblia üzenete tárul az olvasó elé; ebből bárki megtanulhatja a lényeget az örömteli keresztény élethez, ezért ajánlom TANKÖNYVnek (is) vagy kötelező olvasmánynak. Egyszerűen lelkes lesz tőle az ember.

A kötet fontos jellemzője, hogy nem a "szerintemre épít", hanem a bibliai igazságot képviseli, éli, ettől lesz hiteles. Az Étékmozaik része, nagyon vonzó, bátorító és útmutató az őszinte, boldog keresztény élethez. Nekem nagy tanulság: az örökös Istenre, a felfelé mutatás, s hogy Atyánkra tekinve lesz elviselhető az élet mindennapi nehézsége, és van kiút minden bűnünkből.

Mindenesetre ott lesz a kedvenc könyveim között. Köszönöm, hogy megírtad ezt a könyvet. Nem is olyan rég végigmentem az életem sebein, most már hegein, és rájöttem, hogy az Úr Isten vezetett végig. Most nem lennék itt ezek nélkül.

Olyan jó, hogy legalább imában részese lehettem a könyv születésének. Remélem sokaknak lesz hasznos, nekem az. Sok mindenben már imára késztet és a felszabadulás örömét hozza A Sátán folyamatosan támad. Vannak az embernek mélyre ásott elakadásai, amiből szívesen felszabadulok. 

Istené a dicsőség és nagy köszönet neked, mert reméljük sokaknak megváltozik a szemléletmódjuk, ha elolvassák.Mi sokat tanultunk általatok is.Ölellek.

Oldalak