Kedves Ida! Miután megrendeltem a könyvet, szóba került, hogy talán személyesen, egy városunkon való átutazás kapcsán át tudnád adni a könyvet. Mivel férjedet Nándit már ismertem, nagyon örültem, hogy a feleségét ily módon megismerhetem. Igaz, csak pár röpke perc volt találkozásunk, szinte a könyv átadása és átvétele, de számomra nagyon értékes percek voltak. Nagyon kellemes benyomást tettél rám, és birtokomban a "kinccsel" boldogan siettem haza. Még aznap el kezdtem olvasni, és azt vettem észre, hogy nem tudom letenni. Szinte faltam, alig vártam, mit hoz a következő oldal.

Mint már korábban írtam Neked, amikor el kezdtem olvasni a könyvet, egy történet jutott eszembe. "Egy hölgy vett egy könyvet, és elkezdte olvasni. Pár oldal után félredobta, és nem olvasta tovább, mivel nem tetszett neki. Később, egy iró-olvasó találkozón egy hölgy ült mellette, akivel időközben összebarátkoztak, beszélgettek. A beszélgetés közben kiderült, hogy a hölgy írta azt a könyvet, amit ő nem régen félredobott, nem olvasott tovább. Most, hogy megismerte könyvének íróját, úgy döntött, mégis csak elolvassa a könyvet. Miután már ismerte a könyv íróját, végigolvasta a könyvet, és nagyon tetszett neki."

Talán sok ember így van a Bibliával: nem érdekli mit tartalmaz valójában. De ha megismeri annak "szerzőjét", elkezd érdeklődni utána, és egyre jobban belemerül. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, miután kezembe vettem könyvedet, hogy olvassam, és az, hogy milyen kiváltságos is vagyok. Már úgy tarthatom kezemben ezt a könyvet, hogy én már ismerem az íróját (igaz csak néhány perce, de mégis).

Nagyon tetszett, ahogyan egy-egy részt bevezettél egy odaillő idézettel, vagy éppen egy bibliai Igével, amely mindig nagyon passzolt az alatta lévő mondandódhoz, történetedhez.

Nagyon tetszett, ahogyan megfogalmaztad, bemutattad azt az életutat, amit eddig bejártatok, kezdve a gyermekkorodtól, ami már maga nem volt egy szokványos, igazi, boldog családi élet, mivel szüleid elváltak. De kidomborodott szüleid iránti tiszteleted és szereteted, valamint hálád feléjük, és semmit sem akartál kihagyni, amiért hálás voltál, vagy ma is feléjük. Ahogy megtaláltad Isten útját, ahogy megláttad, hogyan vezeti az életedet, később a kettőtök életét, a találkozásotokat, szerelmeteket, majd közös utatokat, ami nem volt egyáltalán sima. Nem mindennapi életutat ismertem meg könyvedben. Nagyon kemény, nehéz, megpróbáltatásokkal terhes, megalázások egész sora, sok igazságtalanság és sorolhatnám még, de nem teszem, mert Te igazán ismered ezt az utat. Csak csodálni tudtam azt az alázatot, ahogy a nehéz, megpróbáltatásokkal teli helyzeteket elhordoztátok, és mindig megláttátok benne, hogy Isten akar keresztülvinni Benneteket, egészen a célig.
Ott volt a betegséged, gyermeked elvesztése, férjed betegsége, a sok küzdelem jött egyik a másik után, de azt láttam, a tekinteted, majd a közös életben a tekintetetek mindig az Úrra nézett, Őrá figyeltetek, és kerestétek mi az Ő akarata. A Nagyobbnak az akarata, és nem a Tiétek volt az elsődleges, hanem az Övé.

Nagyon izgalmassá tudtad tenni a mondanivalódat, mert néha alig tudtam kivárni, mi lesz a folytatás, vajon mi jöhet még, és még mindig jött valami, egy újabb próba. Újabb nehézségek árán mire Nándi átkerült egyik egyházból a másikba, ami szintén nem ment a legegyszerűbben. De tekintetetek még mindig felfelé nézett, keresve az Ő vezetését, akaratát. Sosem a Tiétek volt előtérbe helyezve, hanem Isten akarata.

Megragadott az a kitartás, ami Bennetek volt. Kitartottatok egymás mellett, - ahogy a házasságkötésnél kimondja a pár a jóban, rosszban...... (26 évig voltam anyakönyvvezető). Sok mélységet jártatok meg, de a mélységekben is ott volt Veletek az Úr, és Ti ezt tudtátok. Neki adtátok a dicsőséget, és ki tudtátok mondani,
hogy legyen meg az Ő akarata. És nem utolsó sorban azt, hogy "NAGYOBB Ő".

Szívem szerint ajánlanám a könyvet hívőnek és nem hívőnek egyaránt. Ha hívő, akkor azért, hogy tanuljon belőle alázatot, az Úr szeretetét, és hogyan kell a problémát az Úr kezébe helyezni, és ott tartani, majd Ő megoldja. A nem hívőnek azért, hogy ismerje meg az Urat, a Nagyobbat, AKI ha Veletek meg tudta tenni, meg tudja tenni ővele is.

Tanuljon a könyvből mindenki, aki olvassa, kitartást, türelmet, odaszánt életet, az Úr szeretetét, Hozzá való ragaszkodást, hűséget, átadott életet.

Nekem nagyon sokat jelentett és tanított, ahogyan Ti csináltátok: ŐRá néztetek szüntelen, imádkoztatok, engedelmesek voltatok, és engedtétek, hogy Isten akarata legyen meg életetekben. Nagyon nagy szükség van arra - főleg a mai időkben - , hogy tudjunk figyelni az Úrra, a Szent Lélek vezetésére, "aki által megismerjük az igazságot".