Evangelizációs utunkon ma Izsákon jártunk.

Izsák.Szívemnek az egyik legkedvesebb hely. Izsákon csodás volt a nagymamánál gyereknek lenni. Anyai nagyszüleim éltek itt, csupa nagybetűvel: NAGYSZÜLŐK. Ők már régen hazaköltöztek, égi lakosok, ritkán látogattunk mostanában Gyermekkorom Paradicsomába.

Ma bűnbánati szolgálatra hívták férjemet. Évek múltán utazni a Kecskemét-Ágasegyháza-Izsák vonalon nosztalgikusan felemelő érzés volt. Összeállt ugyan a fejemben, mit szeretnék majd bizonyságként az Úr asztalánál mondani, de ahogy haladtunk az ismert útvonalon, megeredtek a könnyeim, és kavarogtak a jól összerendezett gondolataim..

A nagyszülők gyengédsége, törődő figyelme, feltétel nélküli elfogadó szeretete gazdag örökség nekem. Tőlük nem mehetett
el senki úgy, hogy valamivel meg ne kínálták volna. Legyen az a postás, egy hivatalnok vagy egy kétkezi munkás. Ők élték, amit Krisztus kér. Ahogy az irgalmat nem lehet megtanulni könyvből, úgy az együttérzést, a kedvességet, a befogadást, a szeretetet sem. Elém élték. Nagyon hálás vagyok ezért is. Önzetlen, jó szándékú, nagyon kedves emberek voltak. Jó volt rájuk ma ily módon is emlékezni.

Ahogy haladtunk a jól ismert izsáki úton, elevenedtek meg a szép emlékek. Az útvonal, egy ismerős fa, eszembe juttatta a felhőtlen gyermekkor csodás képkockáit. Nem a mamáékhoz érkezni furcsa volt, ugyanakkor öröm a jó hírt vinni Isten népének.
És a gyülekezeti házban csupa olyan emberrel, testvérrel találkoztam, akik kedvesek, nyitottak, befogadók. Az egyik kedves gyülekezeti család vacsorával várt. És épp úgy éreztem magam, mintha a nagyszüleimhez érkeztem volna: azt sem tudták ők, a vendégváró család, mivel kínáljanak, tapintani lehetett Isten jelenlétét - testközelből tapasztalhattuk a közvetlenséget, a szeretetet, a bőkezű vendéglátást. Köszönjük nektek (is) Bálint és Piroska!

És van, aki az írót, van, aki a nagytiszteletű feleséget, van, aki a tanárt vagy a mediátort látja bennem, de ma egy kis időre csak a boldog, önfeledt kisgyermek lehettem, s igyekszem is az maradni mindennap. Amennyire lehet. Csak ugye van ez az elrendelt életút, amelyet meg kell élni, végig kell járni.

Sohasem tudhatjuk, egy szó, egy íz, egy fa, a levegő illata mit ébreszt a másik szívében. Kérdezzünk, beszélgessünk, szóljunk, emlékezzünk, jó tudni egymásról, mert ezek igazán a fantasztikus dolgok, a maradandók, a valódi boldog pillanatok.
Hála és öröm van a szívünkben, SDG!

Felkérés előadásra és/vagy író-olvasó találkozóra: kapcsolat