Részlet Ritter Ida: Nagyobb Ő - Értékmozaik kötetének előszavából:

„Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”
(Babits Mihály)

"Reménységgel vagyok, hogy szavaim elérik eredeti céljukat: miként tud Isten minden rosszat is az Őt szeretők, a Benne bízók javára fordítani, valamint hogy kialakítsuk azt a készségünket, amely a probléma helyett a megoldásra fókuszál. Mindannyiunk életében lehet tengernyi nehézség, ám a jó hír, hogy reménykedő hozzáállással, a „fordított”, az áldott szemüveggel másként láthatunk. Az élet ugyanis nem a történések sorából áll, hanem abból, amiként azokat értelmezzük. Saját utunk során megfogant egy „receptgyűjtemény” a fejemben személyes megtapasztalások alapján, amelyet az olvasó elé tárok.

Mi, emberek azt tesszük, azt szóljuk, amivel telve van a szívünk. Amíg a panasszal, a bűnnel vagyunk teli, arról tudunk csak beszélni. A Krisztussal való találkozás után pedig, mivel új identitásunk lesz, folyamatosan csak Isten kegyelméről, Jézus szabadításáról tudunk szólni, az értéket, a jót akarjuk mindenben meglátni. Ezért nem tud a hívő ember csendben maradni: szokásává, élete természetes részévé válik a hitvalló, bizonyságtevő élet.

Jól tudom, hogy minket (férjem, családom) hallgatva sokak számára túl sok a hitről, az Istenről, Jézusról, a szeretetről való beszéd, ám bennünket mindig a belső késztetés, az isteni terv vezérel. Azt valljuk, hogy a hit a legszemélyesebb közügy.

S végezetül még annyit: „Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban.” (…) Nem azzal foglalkozom, „hogy hányan olvassák, vagy hányan nem olvassák a verseimet. Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hozni a jóakaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez.”

Ez a vezérfonal egyértelműen, a lámpás. Ennek tudatában született meg a mű. 

A könyvről bővebben, a kötet elérhető.