ÁLDÁSSPIRÁL - Debrecen, Csapókert

  • 2022.09.11.

ÁLDÁSSPIRÁL vagy "beszorult áldások"

Tavasszal, amikor egy megívót kaptunk egy csendeshétre, hezitáltunk: menjünk-e az eseményre. Volt kedvünk, éreztünk hozzá indíttatást, de nem tettünk az ügy érdekében ott, akkor azonnal, csak teltek a napok, így elmaradt a jelentkezés. Míg nem - mit sem tudva korábbi odaszánásunkról - egy az Úr dolgaiért nagy lelkesedéssel élő lelkipásztor testvérünk hívott telefonon bennünket, jelezve, hogy hiányol bennünket: nem vagyunk még a résztvevők listáján.

Így jutottunk el Tahiba, a lelkészhétre. Sok áldást tapasztalhattunk meg a tanításokban, a kiscsoportos beszélgetésekben és az egyéni találkozások alkalmával is. Sok új, nagyon kedves, az ÚR ügye iránt elkötelezett testvért ismerhettünk meg itt, s bár június óta nem sok idő telt el, többekkel már találkozhattunk azóta.

Itt ismertük meg Tamást, aki augusztusban kéréssel fordult hozzánk.. Arra hívott, hogy tegyünk bizonyságot életünkről, az Értékmozaikról. Már szolgálatunk volt az őáltaluk tervezett időpontra, de ő annyira elkötelezett volt, hogy újratervezéssel egy másik alkalmat sikerült összeegyeztetnünk.
Tudom, hogy a "szeretnék lenni, mint Ő: alázatos, szelíd" éneksorunk a Mesterre vonatkozik, de ha Tamásra nézek, róla mindig ez a sor jut eszembe - a szelídség az Ő Krisztus-arca, ereje: a szelíd és szeretetteljes meghívásra nem lehetett nemet mondani.

Így e hétvégén a Debrecen-Csapókerti gyülekezetben jártunk, megérte hat órát utaznunk. Nagyon sok kedves, lelkes testvérrel ismerkedhettünk meg, s tölthettünk el együtt egy áldott napot.Férjem igét hirdetett, én egy bizonyságtétellel átszőtt előadásra kaptam felkérést.
Szeretetteljes fogadtatás, áldás, békesség, közösség, vendégszeretet, szolgálatkészség, nyitottság, szervezettség, szeretet, gondoskodás - szavak, amelyek a Debrecen-Csapókerti gyülekezetről eszembe jut.

.Az Úr mindig utat mutat. A kérdés, hogy mi meghalljuk-e, majd megcselekedjük-e. Köszönjük, kedves Tamás Végh, hogy hallgattál az Úr szavára, s hívtál bennünket Tahiba, így ezen az ajtón is áldás esője hull (hogy a már klasszikusnak számító BÖLCSességet idézzem), az áldásspirál gyűrűzik tovább, előre.

Legyünk készek az ÚR ügyéért mindent megtenni: hívni, szólni, ha az a dolgunk, hogy ne szoruljanak be az áldások, hanem növekedjék az áldásspirál! Látható: egy alkalmas hívás, írás mennyi áldásesőt ígér!
Jó volt veletek együtt szolgálni Zoltán Lakatos, Lakatosné Hegedűs Judit!
SDG!

Az igehirdetés az alábbi linken hallgatható meg: