Nagy érdeklődéssel olvastam „Ida regényét”, mert hallottam a nagy port kavaró történet rövid változatát, és több „szereplőt” személyesen is ismerek.
Tudom, milyen izgalommal várták gyermekeiket, ott voltam a vetélés gyanújakor, amikor Nándit hívták, hallottam az aggodalmakat, amikor valakinél betegség tünetei jelentkeztek, jártam a csodálatos faházukban és nem értettem, miért nem alakul simábban Nándi lelkészi hivatása.

Hogy miért és kiknek ajánlom a könyvet?
- az ismerőseiknek, akik belülről láthatják meg az ok-okozati összefüggéseket;
- azoknak, akik a történetre kíváncsiak, és mellé egy tervszerűen felépített értékrendszert/ mozaikot kapnak;
- az ítélkezőknek (Egy kiugrott pap esete / Egy nő, aki „elcsábít” egy papot / Legalább felvállalták… / Hogy lehet ilyen gyorsan vallást váltani? / Így Nándi mégis tudja a hivatását folytatni és a családjának is élni)
Ha elolvassák, megérthetik az okokat és eljuthatnak oda: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess”;
- házasságban élőknek és gyereket nevelőknek (konfliktusok felvállalása, példák a
megoldásra);
- hívőknek és nem hívőknek (a sok nehézség után is lehet hinni az Úrban
- azoknak, akik akaratlanul is megnehezítették a család életét (bocsánatban részesültek);
- akik elégedettek az életükkel, tanulják meg a hálaadást;
- akik elégedetlenek, változtassanak a szemléletükön az értékmozaik segítségével.

Nagyon tetszik a táblázat a dolgok átértékeléséről.
Ha „csak” egy szerelem története lenne a könyv, izgatottan végigolvasnánk, találgatnánk a szereplőket, aztán félretennénk. Azonban ez több!

Az értékmozaikok olvasásánál nagyobb figyelemre, elmélyülésre van szükség. Úgy képzelem, mint egy füveskönyvet, ha elakadunk az életben, megakadunk a változtatásban, segítségünkre siet megoldást ajánlva.

Legjobban az tetszett, ahogy Ida személyes példákkal alátámasztja, miért nem jó lenyelni a problémákat. (Betegséghez vezethet.)
Hogyan lehet szembesülni azokkal, kulturáltan megoldani. Hogyan tanult saját hibáiból.
Felvállalja, hogy Ők sem tökéletesek, a hibák vállalásával még hitelesebb.

A legérdekesebb, hogyan próbálja az Úr által kijelölt utat követni. Mi a saját elgondolásunk? Mi az egyházaké? Mi az Övé? Néha fel kell adni az akaratunkat.
„A szivárványhoz eső is kell.” Ki kell jönni a gödörből, mint Józsefnek, átmenni a sivatagon, hogy boldogulhassunk.
Az álmok is utat mutathatnak.
Az egyházak bemutatását nem annyira kedveltem, bár tanulságos. Mindegyikben voltak őszinte, segítőkész „szereplők”, és akarva vagy akaratlanul ártók is.

A könyvbemutatón (én a másodikon voltam) jó volt látni a barátokat, a kis templom és kertje harmóniát sugároz.
A téma még most is kényesnek számít. Biztos nem fogja minden olvasónak a véleményét megváltoztatni, de elgondolkodtat.
A családi éneket hallgatva jutott eszembe: gyümölcséről ismerszik meg a fa.

Kívánom, hogy kevesebb nehézséggel, jó egészségben folytatódjon az életetek! Nagy kincs és támasz lehetett a katolikus elöljáró mondása: „Ha baj, betegség ér benneteket, az nem Isten büntetése.” A nehézségek dacára is kitartottatok.

Kívánom, hogy a könyvön keresztül és életetekkel minél több embernek
mutassatok példát az értékes keresztény/ keresztyén életre. Hiszem, hogy ez a hivatásotok.