Az év utolsó reggeli kávéja.
Ma nincs se home office, se munka.

Számvetés van és hálaadás. Hála nélkül nincs boldogélet, nincs öröm - és nincs semmi jó.

Értékes változtatásokban gazdag, reményteljes új esztendőt kívánok minden kliensemnek és oldalkövetőmnek!

"Ádvent. Szelídzengésű üzenet.
Eljön! Eljön!
Beteg, a gyógyulásod,
rab, a szabadulásod,
halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm!
Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe\’ járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég,
zendül a föld,
Isten izent:
Eljön! Eljön!
Ádvent! Ádvent!

Azt mondta a férjem, a Nándi, hogy ez a nap más, mint a többi, és kaptam nem szokásos csészéből szokásos reggeli kávét.
Aztán azt kérdeztem tőle, mit jelent neki a születésem. Azt mondta: „mindent; teljesen megváltozott az életem, sokkal gazdagabb lett.”

Hála van a szívemben a reggeli ébresztőért, valóban gyermeki örömmel, önfeledt sikítással ébredtem a csodaszép virágkosaram láttán, amely úgy volt az ágyam mellé készítve, hogy az első pillantáskor a rózsaszín csodát láthassam.
Meghatódtam.

 Ma Biharkeresztesen jártunk, adventi, értékmozaikos, nőszövetségi elcsendesedésen szolgáltunk. Mindig felemelŐ!

Mátraházára, a Nőszövetségi vezetőképzőre kaptam felkérést előadásra és tréningre.
A tavasszal megkezdett témát folytattuk - Fókuszban a hatékony kommunikáció - helyzetgyakorlatokkal bővítve, játékokkal színesítve.

Hol a lelkünkben utaztunk, elmerülve mélyen, hol pedig felhőtlenül kacagtunk!
Csodás hölgyekkel találkozhattam ismét, jó volt együtt lenni.

SDG és köszönet a szervezés minden részletéért a benne részt vállalóknak!

Fotó: Máténé Judit

Szívügyem a női misszió. Ha jól van a feleség, akkor a férj is. Ha a férj jól van, akkor a gyerekek is. Ha mindenki jól van, akkor boldog a család. Ha jól van a család és más sok család is, akkor jól van a társadalom.

Hiszem, hogy mindenkinek a maga részét kell megtenni azért, hogy mind jobban lehessünk, alakuljunk, formálódjunk. A vágy nem elég. Vágy az, amit szeretnék, de nincs ráhatásom. Cél pedig az, amit szeretnék, és van is ráhatásom.

 Nem tudom olyan gyorsan feltölteni a képeket , a felvételeket - amelyeket, tudom sokan vártok -, mint amilyen gyorsan zajlanak az események. (A ménteleki konferencia anyagára gondolok. Kész van már, csak fel kell tölteni.)

E hétvégén szombaton (okt. 1.) Székesfehérváron jártunk a Budai úti református gyülekezetben; a Mezőföldi nőszövetségi csendesnap alkalmára kaptam felkérést.

ÁLDÁSSPIRÁL vagy "beszorult áldások"

Tavasszal, amikor egy megívót kaptunk egy csendeshétre, hezitáltunk: menjünk-e az eseményre. Volt kedvünk, éreztünk hozzá indíttatást, de nem tettünk az ügy érdekében ott, akkor azonnal, csak teltek a napok, így elmaradt a jelentkezés. Míg nem - mit sem tudva korábbi odaszánásunkról - egy az Úr dolgaiért nagy lelkesedéssel élő lelkipásztor testvérünk hívott telefonon bennünket, jelezve, hogy hiányol bennünket: nem vagyunk még a résztvevők listáján.

Mi ai az a Sófár? A Sófár egy református dicsőítő iskolába, egy hét napos tábor. A táborban a résztvevők egy olyan zenei és lelki képzésben vesznek részt, ahol a dicsőítés áll a központban. Isten dicsőítése számos módon megvalósulhat az életünkben, a hangszeres játéktól az éneklésen át az akvarellfestésig. A Dicsőítő Iskola egy olyan közösség, ahol ez a sokszínűség megjelenik és mégis egy erős egységet alkot! A közös alkalmakon megismerhetjük a többieket, gazdagodhatunk egymás szolgálatai által.